2009. szeptember 30. - írta meztelencsiga bár minden pillanatban azon gondolkozik, milyen környezetben tudná beépíteni blogjába élete apró mozzanatait, a mozaik összerakosgatása a nap folyamán nem valósulhat meg...köszönhetően a világból rázúduló valóság kikerülhetetlen volta miatt. így marad a sablonos, semmitmondó, szürke hétköznapi bejegyzés... ... ...

2009. szeptember 21. - írta meztelencsiga

miközben azon töri magát, hogy számára többé kevésbé hasznos információkat tömködjön a kobakjába a szemhéja úgy csukódik le, mintha mázsás ólomsúlyok húznák a föld középpontja felé. minden erejét össze kell szednie, hogy szemhéja röppályáját követve ne induljon meg feje is a fél méterre fekvő munkanélküliséget jelentő deszkák - az íróasztal lapja - felé. eget rengető emberfeletti küzdelem révén megakadályozza teste uralmának elvesztését és megrándulva, a másodperc tört része alatt egyenesedik ki vissza. körbenéz, hogy tettének szemtanúivá ki válhatott, majd jóleső melegséggel konstatálja magában, hogy nem akad ilyen egyén a szobában. 

felbátorodván szemének rövidebb ideig tartó nyitottságán azt gondolja, hogy ez így marad a nap további részére is. csalódni akkor kell, mikor a bejegyzés fogalmazása közepedte is érzi az ólomsúlyok munkájának erejét. 

már csak egyetlen reménysége maradt, hogy az unalom halálos karmai közül megmeneküljön, mégpedig az alig egy óra tizenkilenc perc múlva elkövetkező hazamenetelének időpontja. csak addig, addig a távoli időpontig kell megküzdenie az irodákat jellemző neszektől, a kollégák fel-fel bukkanó szürke nevetésétől, a gépek bódító, tompa zümmögésétől és a billentyűk érzéketlen, selymesen durva kopogásától. eljön az idő és véget ér a számára kínzásnak tűnő unalom. fizetett börtön ez szárnyalni vágyó lelkének...

 

 

2009. szeptember 18. - írta meztelencsiga

nagyon kellemesen érintette a tegnapi időjárás. csak arra tudott gondolni, hogy olyan meghitt, barátságos és otthonos az egész város, ország és világ. a szitáló eső hatására melegség öntötte el a lelkét és nem vagy csak nagyon nehezen tudott rosszra gondolni. nem zavarta az unalom, a semmittevés, a dugóban ücsörgés. várta otthon a kedves, meleg vacsorával és szerető öleléssekkel. csókokkal. nem gondolt semmire, csak arra, hogy olyan szép minden. szürke, de szép. elgondolkozott azon, hogy a rózsaszín kardigán, amit kinézett az egyik boltban milyen jól feldobná a város szürkeségét, önmaga szürkeségét. 

 

de csak kívülről. tisztában van ezzel, hogy szürke. ő nem egy rózsaszín, rikító és friss egyéniség. magába zárkózó, csendes és nehezen oldódó. ezen egy rózsaszín kardigán sem sokat segítene.  talán még rontana is. hiába álmodozik arról, hogy ő vagány és mer. mert nem. álmodozik arról, hogy felpakol és itthagy mindent a picsába. hívja new york. szereti. imádja azt a várost. anélkül, hogy betette volna egyszer is oda a lábát. és mélyen bent azt is tudja, hogy nem tudná ott sem úgy élni az életét, mintha rózsaszín kardigánban lenne. mert nem a helyszín a meghatározó. nem a helyszín az egyetlen meghatározó. (sokat számít). 

ezért jegelve, bedobva a sufniba az ötlet. hamarosan kezdődő depresszív időszakban esetleg előkerül és egy nagyobb lökés hatására még cselekedik is. (talán). (sokat számít).

 

közben csemegézik a buzingók blogjából. nem sok értelmes bejegyzéssel gazdagította a társaság a mindent behálózó éteri világot. iguazu rátalált egy ősrégi számra, egy ősrégi filmben. örvendjünk és vigadozzunk!!! szép teljesítmény :P 

kájlika szépséges versecskével nyalakodja vérző, gennyező, újra és újra feltépett sebeit...talán tapaszt kéne már rá tenni és egy kicsit belemerülni jobban az albioni létbe.

kapitányunk ismét elmélkedő hangulatba került és ismét elvarázsolt minket a valóság és az odaát világának szűk mezsgyéjére, ahol a drága olvasó számára csak egyetlen egy feladat marad: feltenni a kérdést, hogy mosttakkor mivan??? 

legalább svityu kápráztatott egy aranyoska képecskével tublerén, meg egy érthetetlen kommenttel... :S

 

tanulság: a rózsaszín kardigán nem tesz rózsaszínné. 

2009. szeptember 16. - írta meztelencsiga

köszöni. köszöni. nagyon szépen köszöni.

belibben a hivatalosan is kisvállalkozásnak minősített munkahelyére, ahol a reggeli baszakodása miatt kénytelen elfogyasztani lekváros levelét. 

lekváros levél: ki a fasz találta ki ezt a nevet egy lekváros levélnek? helyükben csigu nagyúr felháborodott lenne nagyon. 

szal tea ivása meg levélke evése közben beleolvasott a buzingók mindennapjaiba. 

>979<

graaaaaaaaaaaaaatulál a sikerhez!

véleménye szerint jól látod a helyzeted. sikeris meg nemis. :-S 

amúgy pedig fasz vagy, ha külső vélemény miatt nem úgy alakítanod a blogocskád, ahogy neked tetszik. mit le nem szarod te a segélykérő leveleket, a blog menetére vonatkozó javaslatokat és a további ömlengést??? most akkor kinek is a blogja ez? jobb a meztelen igazság (főleg ha csinosan elegáns kis teste van) (nyammnyamm)...a való életet a blogba. mikor rólad olvashat nem az atombomba veszélyeiről (szerencsére ilyenről még nem olvasott nálad...ne is olvasson). 

vér a pucába és pötyögj tovább!

mellesleg felhívná a figyelmed a publicitásra. veszélyes dolog ismertté válni! paparazzik! bulvár!!

----------------------------------------------- ooo -----------------------------------------------

>>svityuka<<

aberrált fasz :) mint látod munka+tea+levélke közben olvassa az ember a drága blogod. ergo: hót ciki álló fasszal reggelizni :P de nagyon jól esik!

 

akkoriban nőt dugott, de fájt neki. elment urológiára. az első ujjazást ott kapta. a doktorbácsi előbb megkérdezte nem érzékeny-e a lidokainra, mondta nem aztán már bent is volt az ujja a seggében: minden rendben. 

a farka azonban nem volt, azzal ment kórházba. rövid volt rajta valami. ez egy népbetegség, a férfiak több mint felének rövid, de nekik nem fáj. neki fájt. 2 hét múlva vágták. nem az egész fitymát, csak a kantárt---vagymit----. alsógatya, kisköntös...ebben flangált a kórházban. aztán felhívták a műtőbe. be a székbe. terpeszbe tett láb. leszíjazva. a doktorbácsi felszólítja, hogy most fájhat, mert kap egy szurit a kukiba. fájt is neki. de utána mégjobban, mikor még nem hatott annyira az érzéstelenítő. kapott mégegyet. jól esett. utána már csak tompán érezte, hogy babrálnak a farkánál. megadta magát. izzadó tenyerében szinte szublimált a zsebkendő, annyira szorította. izzadt. remegett. aztán vége. nem volt több 5 percnél. a lépcsőn lefelé majdnem elájult, odalent lefektették még, had pihenjen. 

apuka kísérte el a beavatkozásra. még szerencse, mert egyedül nem jutott volna haza. többször pihent meg a város utcáin, míg végül a fél órás vonatozás után befekhetett az ágyikójába. a fájdalom csak azután érte utol, mikor felébredt...............

 

 ------------------------------------------------ ooo ------------------------------------------------

>>>nathan<<<

buzinak lenni nehéz. 

kisbuzinak lenni pedig még nehezebb. 

 

 

de megéri :)))))))))))))))

2009. szeptember 15. - írta meztelencsiga

megszületett a remekműve.

 

legyen bolondos. 

 

kicsit élettel teli. virgonc. de olyankor meg lehet búskomor is. 

és szókimondó. mert most olyana van. 

 

ha minden jól megy itt lesz minden. puff. ennyi az elsőnek.